Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)

A zsoltárok könyve

119

49Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. 50Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 51Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől. 52Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, Uram! 53Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. 54Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. 55Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. 56Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat. 57Uram, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. 58Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! 59Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. 60Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. 61Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. 62Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. 63Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. 64Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! 65Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, Uram! 66Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat. 67Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet. 68Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre! 69Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből. 70Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. 71Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. 72Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.