A zsoltárok könyve
13-14. zsoltár
Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)
A zsoltárok könyve
13
Bizakodás Isten szeretetében 1A karmesternek: Dávid zsoltára. 2Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?Hab 1,2 3Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! 5Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
14
Az emberek romlottsága 1A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.Zsolt 10,4 2Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 3Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.1Móz 6,12; Róm 3,12 4Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –,Mik 3,3 5hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! 7Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.Zsolt 126,1-2