Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)

A zsoltárok könyve

123

Kigúnyolt nép imádsága 1Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! 2Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk. 3Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! 4Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.

124

Hálaadás szabadításért 1Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az Úr – vallja meg ezt Izráel! –, 2ha nem lett volna velünk az Úr, amikor ránk támadtak az emberek, 3akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. 4Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. 5Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. 6Áldott az Úr, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! 7Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. 8A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

125

Az Úr megtartja a benne bízókat 1Zarándokének. Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. 2Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké. 3Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek. 4Tégy jót, Uram, a jókkal, az igaz szívűekkel! 5A görbe útra térőket pedig juttassa az Úr a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!Gal 6,16