Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)

A zsoltárok könyve

129

Sion ellenségei megszégyenülnek 1Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –, 2sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. 4De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. 5Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. 6Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.Ézs 37,27  7Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. 8Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!

130

Kiáltás a mélységből 1Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 2Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? 4De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.Ézs 55,7  5Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.Mt 1,21 

131

Alázatos ember éneke 1Zarándokének. Dávidé. Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 2Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 3Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké!